Többen is kérdeztétek, hogy mi ez a nagy ku…akarom mondani csönd. Hát az van, hogy most várunk. Ami iszonyú. Őrjítő. Egy türelmetlen embernek, mint amilyen én vagyok, ez maga a kínkeserves pokol legmélyebb és legforróbb bugyra.
Arra várunk egyébként, hogy kiderüljön, mikor mehetünk Torréba aláírni, perkálni, és kulcsot átvenni. Arra várunk, hogy a tulajék a homlokukra csapjanak, hogy hahó, hát majdnem elfelejtettük, hogy eladtunk egy lakást!
Na de amíg a tulajdonosék mañanaskodnak, addig mi kicsit lekötjük magunkat, és előredolgozunk, legfőképp azért, hogy ne érezzük azt, hogy lószar se történik. : D
Először is, gugli barátunk segítségével feltérképeztük, hol vannak lakberendezési boltok, ikeák, hol tudunk majd törülközőt venni, meg mikrót, és mennyibe kerül kint a házhozszállítás. Összehasonlítgattuk az árakat, és levadásztuk a TÖKÉLETESEN piros díszpárnát a kanapéra, arra az esetre, ha a tulaj aljas módon elvinné a két piros párnát, ami most a kanapén van, és amit mi nagyon szeretnénk. Komolyan, csupa rettegés az élet.
Aztán kép alapján megpróbáltuk megmérni a terasz szélességét, hogy lássuk, mekkora pad fér ki. Tettük ezt a lapok száma alapján, a rácsok távolsága alapján és egy csomó más tudományos számítás alapján. Amúgy van ez a Reloy Merlin nevű bolt, amolyan IKEA-féle dolog, ahol döbbenetes mennyiségű minden van, itt a választék tök jó, az ikeában pedig néhol kicsit jobbak az árak.
És az álmom, hogy szeretnénk valami helyesen berendezett erkélyt, ahol lehet kint kucorogni, sok párnával, sok lámpácskával, és még több kávéval. Itthon ez nem adatik meg, mert nagyon keskeny az erkély, ráadásul az elsőn lakunk, azaz amint kiteszem a lábam, a járókelők 99%-a belebámul a fejembe. Az erkély tehát fontos, az meg még inkább, hogy jó legyen kint lenni. Így visszagondolva, ha szállást foglaltam, én is mindig azokat a szállásokat foglaltam le, ahol volt valami apró kedvesség, amitől még nem érzem azt, hogy ez valakinek a lakása, de mégsem olyan személytelen. Na ezt a képet csak így elmélkedéshez itt hagyom…
Nnna. Hát ilyesmikkel ütjük el az időt mostanság, én lassan már a saját idegeimre mentem, végignéztem már az összes Torreviejai online bolt teljes készletét, kívülről fújom, hogy a párnahuzat a fundas de cojin, a cojines para silla meg az ülőpárna a székekre, és hát ott vannak a raklapbútorokra is a párnák, a cojines para palet. És még vagy kilencszázötven féle cojines. Gina, a spanyoltanárnőm büszke lenne rám. Napi szinten követem az épp aktuális euro árfolyamot, a számológép és a szótár már magától ugrik fel a képernyőmre, és a spanyol füzetem is kézközelben. Szóval drukkoljatok, hogy mielőbb meglegyen a dátum, amikor mehetünk, mert lassan a család idegeire (is) megyek.
De most fókuszáljunk a karácsonyra, és hogy Die Hardot nézzünk-e vagy Kevint. (Egyértelmű. Die Hard.)
Folytköv, adiós!
