Folytatom a beszámolót, mert máshoz már úgysincs energiám, asszem az elmúlt napokban kopott vagy két centit a talpunk. : D
Szóval azzal vettük meg ugye a lakást, hogy szinte kiadásra kész. Remélem figyeltetek, ott van ugyanis a “szinte” szócska. : ))
Ez a szócska 5 napnyi erőltetett menetet, napi két-három kör hatalmas vásárlást, és egy rakat javítást és ügyintézést jelent. : D Mert ugye nyilván azt láttuk, hogy mondjuk a fürdőszobában rozsdásak a wc papírt tartók, kapaszkodók, zuhanyzó, de ettől még persze meg kell venni a lakást, ha amúgy ennyire jó helyen van és ennyire ideális minden szemszögből.
Na de azt valamikor meg is kell csinálni. A legfontosabb tehát egy csavarhúzó. : D Egy csavarhúzó, aminek most annyira tudtunk örülni, mintha egy nagy tál paellát kaptunk volna, ami mondjuk tök finom, de momentán ezzel most előbbre jutottunk.
A Don kicserélte az összes rozsdás és kopott kapaszkodót, tartót, bizgerentyűt, mértünk, vásároltunk, szereltünk, és a fene gondolta volna, hogy egyszer majd hangosan ordibálunk örömünkben, ha a falban lévő eleve meglévő lyukakba pont passzol az új csavar és az új tartó mérete. Mert ugye fúrógépünk nincs, és emiatt most nem is vennénk, tehát hozott lyukakkal kell dolgoznunk. (Nem röhög. : D) Kilépő, lábtörlő, tárolók, akasztók, fogmosópoharak, mikró, pirítós sütő, étkészlet, poharak, tányérok, ágynemű, minden, amit az ember amúgy normál esetben megvesz a lakásba, csak épp nem ennyi idő alatt és hazai környezetben.
Aztán hopp egy meglepetés az első este: örömmel konstatáltuk, hogy az összes ágyat csak a szentlélek tartotta össze, ráadásul öreg, rugós matracokkal felszerelve, amik kiválóan be tudnak ékelődni a bordáink közé. Oké, ágykeretek, matracok is kellenek.
Aztán majdnem kizártuk magunkat a teraszra, az első tíz percben. Mert itt az a szokás, hogy kívülről nincs kilincs, és a zár azonnal zár is. Mi is szépen kimentünk örülni, és azzal a lendülettel be is vágtuk magunk mögött az ajtót, és két perc múlva már arról beszéltünk, hogy mivel egyikünknél sincs telefon, vajon hány nap múlva derül ki bárki számára, hogy eltűntünk. : D Szerencsére a pániknak köszönhetően megcibáltam a másik oldalon a tolóajtót, ami véletlenül nem volt teljesen bezárva. Drága véletlenek! Aztán később felvilágosítottak minket, hogy itt mindegyik tolóajtó ilyen gyilkos. : D
Kicseréltük a bejárati ajtó zárat is és rögtön másoltattunk is, egy nagyon helyes eladó a záras boltban csak poquito mennyiséget tud angolul, mondja, nem baj, mert mi meg spanyolul alig, mondjuk mi, és belekezdtünk a spanglish nyelv művelésébe, ami mindannyiunknak nagyon profin ment. : D Büszkén és viszonylag gyorsan távozhattunk az új zárral, és kulcsokkal, az első igazi rendes “dolog” intézése után. Na ezek után naná, hogy soha többé nem megyünk a túristáknak való bazársorba, mert aki már záras üzletben is elboldogul, az többé bizony nem túrista! : D
Szerintem amúgy az összes helyi boltot kifosztottuk, és a környék összes kameráján rajta lehetünk, már ha vannak kamerák. Életünkben ennyit nem mentünk még, ilyen rövid idő alatt, de sebaj, a karácsonyi nagy zabálás eredményének legalább annyi.
Vasárnap viszont kaptunk egy kényszerpihenőt, mert a kis mañánák tojnak olyankor bármit is csinálni, egy-két kisebb élelmiszer bolt volt csak nyitva, úgyhogy úgy döntöttünk, mi is lassítunk, úgyhogy csavarogtunk egy nagyot, világítótornyot, tengert nézni, kávézni és hallgatni az utcai zenészeket. Itt már elkezdtük kapisgálni, mi is történik velünk épp.
Ott, a napsütésben, a spanyol zenével a háttérben, kávét kortyolgatva végre elkezdtük felfogni, hogy micsoda kincset találtunk.
Brutál, mennyi meló van így, hogy összesen csak 6 napunk van/volt a lakásvásárlástól kezdve a lakás helyre pofozásáig, de minden percet megér, őrült nagy élmény egy új országot, várost felfedezni.
A spanyolok továbbra is elképesztően kedvesek, nyugisak és mosolygósak, döbbenet, mennyit számít ez a légkör. Senki nem rohan, és amúgy meg valahogy mégis minden megoldódik. Meg hát hiába is toporogtunk mi már reggel hétkor, hogy kezdenénk a napot, ha a jónép még fel se kelt, sötét van és egy hang nincs az utcákon. Majd talán kilenckor, mis amigos.
No meg az árak! Sokkal, sokkal olcsóbb itt rengeteg dolog, a kajától kezdve akár a légkondi beszerelésen át, nem győzünk számolgatni és hümmögni. Konkrétan amíg itt vagyunk spórolunk.
Ja, és a legjobb az egészben, hogy ezzel most egy életre elment a kedvem a vásárolgatástól. : D Én még ilyen töményen sokat, soha életemben nem vásároltam. Komolyan, küldjétek ki ide a csajotokat, asszonyaitokat egy hétre, hogy dobják össze a lakást, és garantálom, hogy soha többé nem akarnak majd egyetlen boltba sem belépni. : D
Na abbahagyom, mert még órákig tudnám így nyomni, de a lényeg, hogy mindjárt megvagyunk, a lakás egyre cukibb és otthonosabb, mi meg egyre karcsúbbak. : D
Buenas noches!
