Hozok egy kis élménybeszámolót, mert egyelőre, amíg ennyire új és ismeretlen itt minden, van mire rácsodálkozni a spanyolokkal kapcsolatban.
Szóval, vasárnap rendezték országszerte a Noche de San Juan nevű ünnepet, amikor is az év leghosszabb napját és egyben legrövidebb éjszakáját ünneplik a spanyolok. (Meg sokan még a világban. )
Na de nem is akárhogy!
Az ünnep egész Spanyolországban óriási látványosság, mert ilyenkor az éjszakát különféle szokások és játékok színesítik, és mindennek a fókuszában a tűz és a víz van, a partokon végig tüzeket gyújtanak, így adva erőt a napnak, ami az év további részében egyre csak gyengül, ahogy az éjszakák egyre hosszabbakká válnak. A hiedelmek szerint mindkét elemnek tisztító hatása van, a tűz lángjait nézve a lelkünk tisztul, a tenger pedig a testünket tisztítja.
Ezt az eseményt már tavaly is nézegettem és a sok éjszakai tüzezős, fürdőzős képet nézegetve már akkor is arra gondoltam, hogy mennyire jó lenne részt venni, a fene gondolta még akkor, hogy egy évre rá már én is ott lehetek majd.
Maga az esemény este nyolcra volt meghirdetve, de a tengerpart már este hét körül elkezdett változni, a fürdőruhás strandolókat felváltották a sütögetős, kisasztalos, étellel, itallal megrakott asztalok mellett ücsörgő társaságok hada, piknikező baráti társaságok, családok lepték el a partot.
Izgalmas volt látni a készülődést, és külön szimpatikus volt, hogy a Torreviejai önkormányzat mindenkinek biztosította a tüzifát, hogy bárki kedvére sütögethessen.
Sokan már hét körül el is kezdték ásni a homokba a kis üregeket, amikbe fát, és a partról szedett, kiszáradt vízinövényeket tették. Vicces volt, ahogy felnőttek kiadták a gyerekeknek a feladatot, a gyerekek ásták a kislapátokkal a lyukakat, a munka nagyrésze így meg is volt, mert hát melyik gyerek ne szeretne gödröket ásni a homokba? : ))
Aztán elkezdődött a móka, többen is szépen betartva a hagyományokat, tüzeket és a tenger hullámait ugrálták át, voltak akik a fejükön virágkoszorúkkal, fehérbe öltözve élvezték az estét.
Őrült látványos volt egyébként az egész, képzeljétek el a tengerpartot végig kisebb-nagyobb tüzekkel, világító lampionokkal, amik lassan szállnak fel az égbe, és közben megérkezett a vérvörösen világító hold is, amiről le sem tudtam venni a szemem, annyira gyönyörű volt, ahogy megvilágította a tengert. Na ezek azok az élmények, amelyek beégnek a retinádba. : )
Éjfélkor aztán tűzijátékkal zárták a programot, ami a tengerrel és a pálmafákkal együtt, valami egészen dögös volt.
Aztán időközben mi is összebandáztunk, aznap érkezett meg a spanyoltanárnőm Gina is, és egy nagyon kedves ismerősöm, akik már kint laknak, de még sosem tudtunk személyesen találkozni. Nagyon jó volt látni őket és együtt ünnepelni.
És ami a legszimpatikusabb volt, az az, ahogy a spanyolok ünnepelnek. Ahogy tudnak ÉLNI, így nagybetűvel. Amikor látod, hogy a család itt együtt ünnepel, a tinik ugyanúgy kijöttek a szüleikkel, ahogy az idős nagyszülők is.
Itt nem fajult a buli őrült piálásba, nem volt senki agresszív, pusztán jókedv volt, tánc, nagy beszélgetések és evések, zene, füst, a szépséges hold és a tűz látványa. Otthon valahogy megszokja az ember, hogy ha valami tömeg esemény van, mint mondjuk egy május 1, vagy egy augusztus 20, és ekkora tömeg jön össze, ott rendre kitör valami balhé, általában a gyors lerészegedés okán.
A spanyolok tényleg tudnak ünnepelni. Ez egy vidám ünnep, mint ahogy az ünnepeik nagyrésze is az, nem múltba révedező sírós-rívós megemlékezések, nem voltak itt beszédek vagy drága lehúzós programok, semmi más, csak az együttlét öröme. Mert hát mi más is kéne, ha van ez a gyönyörű nagy víz, a cuki pálmák, a meleg nyári este és a szépséges hold? Na ugye. : )
Néztem, ahogy a gyerekek ugrálnak a tengerben a tüzijáték közben és arra gondoltam, milyen jó lehet itt gyereknek lenni. Meg felnőttnek. : ))
A buli hivatalosan kettőig tartott és megkérték az ünneplőket, hogy ezután már engedjék a takarítókat, hogy azok éjjel helyrehozhassák a partot, hogy a reggel érkező strandolók újra tiszta és rendezett homokba érkezhessenek.
Egyébként nagyon rendben volt a part, mindenki tök kulturáltan össze is szedte maga után a szemetet és a tüzijáték után mosolygova, nevetősen elsétált a hatalmas tömeg, nem volt semmi probléma. Mi másnap egyébként már délelőtt kimentünk a partra és egy darab szemét nem volt, se egy sörös kupak, se más, szóval elég jó munkát végeztek éjjel.
Nagy élmény volt az első San Juan éjszakánk, ami köszönhető volt a spanyolok hihetetlen kedvességének és jókedvének, és persze ennek a csodás környezetnek. Újra és újra meg kell állapítanunk, hogy mennyire egy szerethető nép a spanyol. : )
