Hát igen. Ez egy szülinapi bejegyzés lesz, és mint ilyen, kellően meghatódós, sóhajtozós és visszagondolós.
Szóval egy éve ilyenkor pont itt ültem, a reptéren, ugyanebben a pulcsiban és ugyanilyen álmosan. : ) Tavaly ilyenkor élesítettem ide a Tiplire az első posztom, és mivel még nem volt ez olyan régen, tisztán emlékszem az érzésre is. Nem volt akármilyen, na.
Azért mentünk, hogy belevágjunk valamibe, amiről igazából még csak kósza gondolataink, és ködös elképzeléseink voltak. Azért utaztunk Spanyolországba, hogy megtaláljuk azt a lakást, ami, – mostmár tudjuk, sokkal több, mint egy lakás. Egy új fajta élet, egy másfajta létezés, egy sokkal jobb, szabadabb és színesebb dolog, mint azt gondoltuk volna.
És mivel már sokszor meséltem erről az egészről, most inkább arról írok, mit adott a Tipli-projekt. Merthogy sokmindent, az egészen tutifix, így aztán most hozzád is szólok kedvenc Tiplim.
Köszi, hogy általad új ismerősöket, barátokat találtam, hogy fölfedezhettem azt, milyen amikor én magam építgetek valamit, nem pedig egy már létező, mások által megálmodott álmot segítek.
Köszi, hogy miattad tanulok egy új nyelvet, imádom, szeretem, végre van motivációm, és a spanyol nyelv valami gyönyörű.
Azt is köszönöm, hogy világot láthatok, hogy nem csak a felszínt kapargatom, amikor megismerek egy új kultúrát. Tök nyitottnak tartom magam, de ez egy másik szint, komolyan. Ezt is köszi. Meg azt is, hogy veled még az is öröm, amikor forráskódokat keresgélek, blogot szerkesztek, pluginokat telepítek, építek. : ))
Ki ne felejtsem: ez a kinti kiadás buli is szerelem, imádom, amikor megköszönitek a szállást, amikor visszajeleztek, hogy köszönitek az élményt, hogy itt hagytok nekünk meglepiket (igen, meg sampont és tusfürdőt is. : DD), szóval hogy szállodásasszony lehetek, és az a dolgom, hogy ti minél jobban érezzétek magatokat itt az én apartmanomban.
Hogy van mit várnom, nem csak nekem, hanem az egész családomnak, hogy van valami biztos pont a srácaimnak, hogy együtt fedezhetjük fel ezt a csodás országot, hogy végre megvalósulhat az, amiről ezer éve álmodoztam, hogy az utca végén ott a nagy kékség. Na igen.
Mert a végén aztán mindig ide jutok. A tenger, meg a pálmafák….
Boldog szülinapot Tiplivan, jövőre itt és így.
