Nem tudom mit szed ez a város, de erre nekünk is nagy szükségünk lenne – zártam a képzeletbeli összefoglalómat, miután elbúcsúztunk az egyik legszerethetőbb Costa blancai várostól, Villajoyosától.
Na de kezdem az elejétől. Szóval ezen a napon, amikor egy tök más programra mentünk volna, ami végül félig meghiúsult, gyorsan kellett rögtönöznie a kis baráti csapatunknak, mert a fél napunk már eltelt, így valami olyan kirándulóhelyre vágytunk, ami nagyjából egy fél napos program lehet. És tekintve, hogy számunkra még az egész ország egy nagy ámulós-bámulós élménycunami, nem volt olyan nehéz a feladat.
Visszafelé beugrunk és megnézzük Villajoyosát! – született meg végül a döntés. Én mondjuk túl sok mindenre nem számítottam, mert aki egy kicsit is átnézte már a neten a Costa Blanca környékét, tuti fix, hogy látta a kis színes házairól ismert halászvárost. És mivel mindenhol ugyanazt az x színes házat láttam, minden felületen, csatornán, beszámolóban, úgy döntöttem, ez a város ennyit tud. Négy szép kis színes ház, tenger, pálmák.
Mint utólag kiderült, ez igen szerény kis prekoncepció volt, mert végül ez volt az egyik legszórakoztatóbb, legnevetősebb élmény, amiben az utóbbi időben részem volt.
Na de nézzünk egy kis Wikit, hogy betájoljuk, hol is voltunk Szóval Villajoyosa egy spanyolországi község, Alicante tartományában, lakosainak száma nagyjából 36 000 fő. A tengerparton található, Benidorm és Alicante között. Villamossal is megközelíthető, rengeteg a torony, a várfal, ami mind a kalózok támadásait igyekezett kivédeni. A város tele volt bérelhető lakással, mindenhol ott voltak a kis kódos-kulcsos megoldások, valószínűleg nem nehéz szállást találni, ha az ember amúgy időben keresgél.
Halászvároska volt, és a színes házairól több sztori is kering, van aki azt meséli, azért voltak a parton a színes házak, hogy a halászok hazataláljanak ködben, rossz időben is, de olvastam olyan verziót is, ami sokkal viccesebb, állítólag egyszerűen csak annyi színes hajófesték maradt meg a halászoknak, hogy végül a házakra használták fel, egyszerűen lefestették a maradékkal a házakat. Azt hiszem, látva a városkát, én ezzel tudok azonosulni. Az egész város hangulata ugyanis pont ilyen. Ahogy esik, úgy puffan.
Én még ilyen fokú zűrzavart nem láttam, nem volt egyetlen egyenes volna sem, kidőlt, bedőlt ferde házak, a szivárvány minden színében, girbegurba utcák, az egyik lyukon be, a másikon ki, majd ki tudja hogy, de ugyanoda jutsz vissza. Zabálnivaló az egész, imádtam. Az ajtók ferdék, az ablakok szintúgy, a falakon egyetlen egyenes, sík felület nincs. Csupa meglepetés volt, például elindulsz egy sikátoron keresztül, ami kusza és őrült, majd egyszercsak hopp, egy csodálatosan rendezett kis tér bukkan föl, szökőkúttal, patent kis házakkal. Mintha ez ott tök normális lenne. Hogy amikor már éppen konstatálod, hogy igen, ez egy zűrzavar kis városka, akkor a városka röhög egyet és mutat valamit, ami pont úgy néz ki, mint valami pöpec kis osztrák tér a központban.
A kis óvárosok szűk utcái persze mindenkinek megvannak, hangulatosak, cukik, de ilyen kedves kuszaságot azért ritkán látni. Imádnivaló, kedves, színes. Már aki szereti az őrületet. Aki inkább a németes pedantériát kedveli, az szörnyülködve fogja lefotózni például azt a házat, ami olyan ferde volt, hogy a pizzai ferdetorony is elismerően csettintett volna a nyelvével.
A halászatra való utalás viszont mesterien jelenik meg az egész városban, komolyan, egy marketinges brandépítő szakember megnyalná mind a tíz ujját ezután. Mindenhol halászhálók, erkélyekről lelógó halacskák, és még számtalan aprósággal jelzik, hogy itt bizony kisapám, komoly halászat folyt.
Az árak egyébként hasonlóak, mint Torreviejában, olcsóság van, és aki már Benidormban mondjuk szétbulizta magát és se idegei, se pénze, annak utána ideális választás lehet egy kis nyugi. Mert bár mi most novemberben voltunk, ami amúgy sem turistaszezon, de itt nyáron sincs olyan őrület, mint mondjuk Benidormban.
Van egyébként még pár látnivaló, például rögtön a város elején a Valor Csokoládé Múzeum és üzem, vagy a római hidak, a patakparton, és a széles (és kékzászlós) tengerpartja is gyönyörű. Érdemes bebarangolni a várost, ha valami olyasmire vágytok, ami egy pár órás, andalgós dolog, már csak azért is, hogy kicsit elrugaszkodjunk attól, hogy szerintünk mi a „normális” városkép. : ))
És akkor a végére még két jó cucc, ha épp elfelejtenénk, hogy mi is volt ennek a városnak a fő tevékenysége. (Nem írom le többé, hogy halászat. Ja, de.)
Ha jönnétek, ide is és még sok zseniális helyre, várlak titeket szállással, részletekért katt ide!
