Nem is tudom, hol kezdjem. Itt ülünk Torreviejában, a saját lakásunkban, a saját kanapénkon, és a fáradságtól, meg az élményektől már csak csendben vigyorgunk, de azt megállás nélkül. : )

Na de, kezdjük az elejétől. Tegnap érkeztünk, és nagy bátran egyetlen éjszakára foglaltunk már csak szállást, abban reménykedve, hogy a mai napot már egy másikban tölthetjük, ami történetesen a miénk lesz. Egy utolsó éjszaka egy mini hostelben, amiben szinte csak egy ágy fért el, mert már tökmindegy milyen, nem számítanak a szállások, úgysem. Viszont volt egy nagy, éjszaka is világító hostel felirat az erkélyünk mellett, amit mindig is szerettünk volna kipróbálni, tudjátok, mint a szállodás horrorfilmekben. : D

Mivel éjjel már semmit nem aludtunk, mert hajnali (!!) négykor már a reptéren kellett lennünk, így aznap csak annyi dolgunk volt, hogy bámuljuk a tengert és várjuk a mai napot. Este hétkor már aludtunk, mint a csecsemők. : ) Fura mód nem idegeskedtem, nem kattogtam, Krisztában bíztam és a jó szerencsében, hogy egyszer úgy igazán, már nekünk is klappolhat minden. : )

Ma reggel tíz körül már jött is értünk Kriszta, hogy mehessünk a bankba. Itt jóval egyszerűbb a fizetés része a bulinak, mert egy csekket állít ki a bank, tudjátok, mint amivel anno a Dallasban Jockey barátunk villogott, és ezt kell majd vinni az adás-vételre. Közben megkaptuk az új Sabadelles bankkártyánkat is, ami a múltkori bankszámlanyitás hozadéka, és már mehettünk is a közjegyzőhöz. Mosolygás, adíos, gracias, és vamos tovább.

Mondjuk azt azért hozzá kell tennem, hogy életemben nem röhögtem még könnyesre magam bankban, itt ez is megtörtént, komolyan, ilyen ügyintézésekben nem volt még részem, semmi extra bénáskodás nem volt, egyszerűen csak tökéletesen jókedvű és helyes volt mindenki, sok-sok humorérzékkel megáldva. : ))

Szóval mehettünk a közjegyzőhöz, ahol végre beülhettünk egy irodába és elkezdtünk a szerződéssel foglalkozni. Én itt épp várakozok, hogy megjöjjenek a tulajék, a közjegyző, meg úgy mindenki más is. Amúgy itt már szörnyen izgultam, csak a fotó miatt vihorászok itt. : D

Aztán megjött mindenki, jókedvűen, mosolygósan, semmi feszkó, és elkezdődött a melós része, piszkozat mindenkinek a szerződésről, átnéztünk, lefordítottunk, na itt már kellően “idegállapotban” voltam, mint Máounika. : ) A tulajék egyébként egy elképesztően helyes idős házaspár volt, megörökölték ezt a lakást, de ők fent északon laknak és nem akartak ezzel a lakással foglalkozni, inkább a kutyáikkal, macskáikkal, meg a tyúkjaikkal, úgyhogy most megszabadítottuk őket a fene nagy tehertől, ami a vállukat nyomta. : )) Gyorsan azért kikérdeztek minket arról, hogy mekkorák a gyerekeink, fiúk-e vagy lányok, és egyéb fontos adás-vételhez elengedhetetlen dolgokat. : D

És akkor végre előkerültek a kulcsok is!!

Nem tudom, vártam-e ennyire bármit is az elmúlt időszakban. Asszem nem. : )

A papírozás és egyéb száraz ügyintézéssel nem untatlak titeket, de egy óra múlva már kint ültünk Krisztával, a csoda jó fej Omrival, akiről korábban már meséltem, kávéval, sörrel, és persze pezsgővel! MEGTÖRTÉNT!!

Ezután pedig végre átsétáltunk a lakáskába. És mielőtt még beléptünk volna, Omri beugrott egy boltba, és vett nekünk egy lakásillatosítót. Ez komoly. Ajándékot is kaptunk, csak úgy, mert kedves. : )

Beengedtük magunkat, immáron a saját kulcsunkkal, megnéztük a medencét, a tetőteraszt, és aztán végre a lakást.

Elmondhatatlan, milyen érzés, de komolyan. Ez, amire több, mint egy éve várok, amiben annyi meló és izgulás, meg agyalás, meg számolás volt, ez itt most tényleg a miénk. Teszek majd ki képet természetesen, sokat, csak most még ki akarjuk csinosítgatni a kis cukit, hogy a legjobb formáját hozza majd.

Na szóval döbbenet az egész. : )

Ezután pedig kezdődött a móka keményebb része. Mindent átnézni a lakásban, mit hagytak ott, (a kis radiátort is, hurrá!!), mit kell vennünk, hol vegyük, és hogy mondják spanyolul, hogy párnahuzat? : D

Viszont útközben végig sorakoztak a narancsfák, kövér narancsokkal, úgyhogy ez az ország még arról is gondoskodik, hogy én útközben is mosolyogjak. : )

Úgyhogy találtunk egy közeli, ámde hatalmas kínait, ahol aztán tényleg minden, de minden van, és elkezdtük belevetni magunkat a törülközők és wc kefék világába. : D

Az első prior most az volt, hogy legalább egy ágy legyen, ahol tudunk aludni, szóval a törülközők, párnák, huzatok, és egyebekkel megpakolva HAZA kutyagoltunk, izzadtunk, fújtattunk, a tavaszi 17 fokokban.

Aztán úgy döntöttünk, mára itt abba is hagyjuk, vettünk egy üveg pezsgőt, és mivel poharunk még nincs, viszont találtunk két szülinapi papírpoharat, kiültünk az erkélyre és koccintottunk. Magunkra, meg az új kecónkra, meg az új élményeinkre és hogy megcsináltuk.

Na szóval, így. Holnaptól még rengeteg dolgunk van, mesélek majd, mert még fogalmam sincs, mennyire lesz vicces, amikor spanyolul cserélünk zárat, másoltunk kulcsot és egyebek, de megoldjuk. Ahogy eddig mindent. : )

Hasta luego, holnap folytköv!

Ez is érdekes lehet...

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük