Most, hogy végre letudtuk a lakással és a kiadással kapcsolatos feladatokat, végre eljött az idő, hogy kicsit felfedezzük a környéket.
És hát mi mással is kezdhetnénk, mint a kajával! Mert hát milyen madár az, aki itt van Spanyolországban és nem a gasztronómiai élvezeteket kezdi kiaknázni? A tengerparti sétány egy-egy helyét már felfedeztük, de mi valami olyat akartunk, ami nem a turista vonal, hanem a kis helyi meglepetések. : )
Mindegy, hogy spanyol, olasz, kínai vagy francia, nézzünk körbe, mi van itt körülöttünk.
Szóval először is, rendkívül tudományos módon azzal indítottunk, hogy beültünk a lakásunkhoz legközelebb álló étterembe. : D
A Salinas egy olasz pizzériának álcázott mennyország, egy saroknyira tőlünk.
Ezt a helyet egyébként már figyelgettük korábban, mert a napi ajánlatuk mindig rendkívül vonzó áron kerül fel, így délelőtt, amikor arra sétáltunk, megláttuk a táblán: Oferta especial! 9.90 eur
Az ajánlatuk egy szép szelet steakhús, zöldséggel és sültkrumplival. És mivel az én húsevő Zuramnak erre kellően felcsillant a szeme úgy döntöttük, egye kutya, legyen ez az első. (Még egyszer, 9, 90 eur, a tengerparttól 5 percnyire.)
Ráadásul van vega és vegán étel is, döbbenet mennyiségű tészta, hal, hús, herkentyűk, levesek, szóval minden, amit megkívánsz.
A fogadtatás máris nagyon spanyolosan cuki volt, mosolygós pincérlány, aki máris hozta az előételt, kis bagett falatokat olajjal, két féle mártogatóssal, paradicsomos és fokhagymás szósszal. A paradicsomnak isteni paradicsom íze volt, a fokhagymás pedig nem az, amitől azonnal fogkrémért kiáltoznál.
Aztán kellően hamar hozták is az ételeket, egy barátunkkal voltunk, aki pizzát rendelt, amit jól elfelejtettem lefényképezni, pedig nagyon látványos darab volt, tökéletes vékonytésztás, gyönyörűen megsütött pizza, jól megpakolva.
Én egy szarvasgombás, tejszínes tésztát ettem, a Pasas pedig az említett különleges ajánlatot.
És most nem kezdem el elemezgetni, mennyire volt tökéletes a tészta, a szósz, és minden más, mert nem vagyok gasztroarc, én csak arra voltam képes, hogy két percenként felnyögtem, hogy úristendefinom. Viszont arról mindenképp szeretnék írni, hogy mi a tök jó a spanyolokban.
Az, hogy elképesztően jó alapanyagokból dolgoznak, és ahogy a barátkánk meg is jegyezte, itt nem tudsz belefutni a szarba. Ezekben az ételekben semmi spéci nincs ugye, tészta, meg hús, blabla. Viszont az elkészítés, az ízek, amikor érzed, hogy erre odafigyeltek.
Mert az étel, az maga a szentség. Az étel boldogságot okoz, a jó étel presztízs. A jó vendéglátók, mint amilyenek általában a spanyolok, ők nem engedhetik meg maguknak, hogy ne hozzák ki a legtöbbet az ételből.
Ez a kis étterem nincs felkapva, még weboldaluk sincs, a Calle San Pascualon van egy sarkon, szinte alig észrevehető. Viszont tökéletesen hozza azt, ami miatt jó itt lenni. Mert még a legkisebb kiülősben is minőséget kapsz.
A fogadtatás, a kedvesség, az apró figyelmességek, ahogy a végén a búcsúitalként kihozott limoncellot eléd teszik, és ahogy örülnek annak, hogy te ott vagy.
No meg az árak. Szóval egy szarvasgombás tejszínes tészta egy balatoni étteremben, 6200 Ft alsó hangon. (Most egy olyan helyre kerestem, ami nem a puccparádé, hanem a balatoni, turistaközeli, de nem annyira felkapott hely.)
A Salinasban 11 euro, ami kb 4100 ft. Torreviejában, a tengertől öt percre.
A másik, ami tök jó élmény, hogy itt nem történhet meg, ami otthon, hogy le akarnak húzni, hogy hülyének néznek, hogy a turistát egy rövid távra kapott pénzeszsáknak tekintik. Itt bárhová mész, vendégként vagy kezelve, a cél pedig, hogy elégedetten álljál föl. És ezért tényleg mindent megtesznek.
Itt is lehet drága éttermeket találni, de olyanba nem futsz bele, hogy cserébe még rosszat is eszel, vagy a kiszolgálás barátságtalan és szinte húzzák ki a széket alólad.
Otthon rendszeresen érzem a kávézókban, hogy ha egyetlen kávét iszom csak, az nem oké. Fogyasszak, fogyasszak, fogyasszak. Itt, ha egyetlen kávé mellett akarsz ülni négy órát, a tengert bámulva, megteheted, senki nem macerál. Nem kérdezgetik, hogy nem iszol-e még, nem járnak a nyakadra, békén hagynak. Majd úgyis szólsz, ha kérsz valamit, addig meg csak nézd a tengert és élvezd az ottlétet.
Nna. Hát könnyű ebbe beleszeretni, nem mondom.
Legközelebb megnézzük a környéken a másik nóném kis helyet, egy tapas bár, meglátjuk mit tudnak.
Szóval Salinas. Ha erre jártok, üljetek be, óriási a kínálat és isteni kaják.
Cím: