Folytatom a mesélgetést, épp vörösre sült bőrrel csücsülök a lakásban, úgyhogy most egy picit inkább a fenekemen maradok, jobb a békesség alapon. : D
A leégés egyébként a hivatalosan 19 fokban sikerült, ami itt Spanyolországban amúgy a 30 foknak felel meg. (Bedőltem az időjárás jelzés nagy kamujának, és nem vettem naptejet. Tudom. )
Na de. Végre ott tartunk, hogy befejeztünk minden lakással kapcsolatos szaladgálást, úgyhogy a mai naptól már csak felfedezni és élvezni kell az életet, amit meg is tettünk, reggel már harcra készen kutyagoltunk a naaagy helyi, pénteki piacozásra. A google szerint 40 perc kemény gyaloglás, ami a valóságban amúgy egy könnyed kis séta volt, bár az is lehet, hogy szimplán csak edzettek vagyunk és az elmúlt napok után meg se kottyan a sok km.
Az út felénél már feltűnt, hogy biztosan jó irányba megyünk, mert egyre feltűnőbb lett a sok banyatankos ember, aki mind egyirányba ment, szóval csak követnünk kellett a guruló tankokat.
A pénteki Torreviejai piacról már sok posztot és beszámolót láttunk, az esélytelenek nyugalmával mentünk, gondoltam egy újabb „kínai” piac jellegű bazársort gyorsan végig járunk, csillogó mobiltokokkal, éneklő műanyag babákkal, és pár kilónyi ruhával.
Hát, ez a piac azért annál grandiózusabb volt, egyrészt valami hatalmas területen folyt a móka, másrészt ez egy igazi gasztrotúra kezdőknek, aki szeretne minimális idő alatt végigkóstolni a legjobb dolgokat, az próbálja ki ezt a piacot.
Én masszívan tátottam a számat, ugyanis ilyen méretű, ízű és látványos zöldség, gyümölcs, húskínálatot még nem láttam így egyben. És hozzá jött a szuper hangulatos spanyol zene, a brutál mennyiségű jókedvű és vidám ember, és azt hiszem most először láttam a zenére fenekét riszáló rendőröket. Szolgálunk és védünk ugye, no meg kicsit táncolunk, ha már jó a zene. : )
Az árakon persze nem lepődünk meg, jóval barátibbak, ráadásul zseniális minőségű kajákról beszélünk és hatalmas kiszerelésekről. Végig kóstoltam az összes olajbogyót, amitől szinte felsírtam örömömben, sose ettem ennyire finom olajbogyót még, aztán egy mosolygós spanyol pasas, aki kóstoltatott, odatolt nekem fogpiszkálón egy olyan olajbogyót, ami miatt akár ott helyben eladtam volna a lelkem. Pesto. Nekem általában ennyi elég az örömhöz, bármilyen formában imádom, tésztával, pizzán, kenyérre kenve, kanalazva magában, itt meg ugye ez olajbogyóval volt, szóval egy darabig hosszú nyammogásokkal, és „madre mía!! felkiáltásokkal örültem a különleges csemetének. A fickó meg a nagy örömömnek. : )
Óriási hangulat volt, csupa mosolygós emberrel, kóstoltatnak, beszélgetnek és élnek! Kicsit sajnáltuk, hogy a repülőre nem lehet bármit felvinni, mert a fantasztikus itteni aloe vera se maradhatott volna nálunk, meg a brutál jó oliva se, szóval nem lett volna értelme venni, de legközelebb remélhetőleg tovább tudunk maradni és összevásárolgathatunk mindent.
Bepakolok ide pár képet, eltöltöttünk ott vagy két órát, és még így sem jártunk be mindent szerintem, de ezért a hangulatért tényleg érdemes ide ellátogatni.
Aztán ha már ott voltunk, és mivel ott találkoztunk egy nagyon cuki párral, Andiékkal, akik épp ugyancsak a spanyol ingatlan kalandjuk elején jártak, úgy döntöttünk, megnézzük együtt a közeli Parc Jardí de les Nacions nemzeti parkot. Egy kellemes negyed órás sétát követően már ott is voltunk, óriási területen a tavacskák, játszótér, elképesztő méretű fikuszok és persze a papagájok közt andalogva (bocs, én tényleg próbálok nektek papagájt fotózni, de ennek a kövér darabnak is csak a pocakját tudtam elcsípni, azt is belenagyítva, szóval sorry a minőségért, esküszöm, egyszer meglesz. : D ), újra megbizonyosodtunk afelől, hogy ez egy igen jó döntés volt. Ez a hely eléggé rendben van.
Boldogan és elégedetten kutyagolva hazafelé arról beszéltünk, hogy mostantól végre minden alkalommal, amikor kijövünk, ez lesz. Felfedezés, ismerkedés, egy új város, ország megismerése, új emberekkel cimbizhetünk, új élményekkel leszünk gazdagabbak. Jó lesz ez nekünk. : )
Délután még összefutottunk a mi kedvenc Krisztánkkal is, aki a mi kis spanyol kalandunkat segített véghezvinni, úgyhogy a házunk alatti kávézóban még nyilván egy traccspartit is letoltunk, mert bár már meló már nincs, ő azóta abszolút a kinti második életünk részese lett.
Szóval ismét csak annyit tudok mondani, vágjatok bele a változásba, mert minden percét megéri, gyertek ki, szagoljatok bele ebbe a spanyol hangulatba. Nálunk megszállhattok, az Apartamento la Espiga nyitva áll előttetek is, óriási élmény, tényleg. : )
Itt látjátok az apartmankánk infóit, ha esetleg kedvet kapnátok, katt!
Folytköv hamarosan, most még kiélvezzük kicsit a tengert, a napsütést, a spanyol temperamentumot, aztán jövök még a bútorvásárlásos ámokfutással is, írok majd arról is!
Hasta luego!