Ott tartottam, hogy nekiálltam bújni az ingatlanokat. A legnépszerűbb oldal az Idealista.com, (meg persze a legszemetesebb is, őrült mennyiségű ingatlan van fent) de ezen kívül van még számtalan más hely, ahol lehet keresgélni, mint a fotocasa.es, a 24propertyinspain.com, vagy a sell-2-go.com.
Arra kiválóak ezek az oldalak, hogy az ember legalább azt be tudja lőni, nagyjából milyen árak vannak az egyes régiókban, de azért mérget nem kell rá venni, rengeteg a feljavított kép és nyilván, ahogy itthon is, az elfedni való dolgok nem kerülnek fel a képekre. Az idealista viszont kimondottan praktikus, minden infó fent van az ingatlanról, a közös költségtől kezdve az energetikai minősítés besorolásán át, sőt hitelkalkulációra is van lehetőség. Tervezéshez, agyaláshoz szerintem kiváló.
Nagy ország és nagyon színes, sokféle várossal, településsel, szóval érdemes jól átnézni mindent, mert nemcsak hogy az északi és a déli területek közt van óriási különbség, de még tengerpart és tengerpart között is többszázezer eurónyi különbség lehet hasonló kaliberű ingatlanok között, attól függően, hogy mennyire felkapott az adott hely, pont mint mindenhol máshol.
Amikor pedig már leszűkült a lehetőségeink köre, elkezdtem célirányosan keresni. Kiadáshoz nem kell túl nagy, és jó, ha a tengerpart közelében van, sétatávolságra. Aztán nem ártana, ha lenne plusz egy vagy két hálószoba, és ami a legfontosabb, a terasz. Folyamatosan magamat monitoroztam, hogy nekem mi a fontos, amikor szállást foglalok, és próbáltam ez alapján szűkíteni a kört. Aztán persze, ahogy az lenni szokott, amit itthonról az ingatlanvásárlás menetéről tudtam a korábbi hazai tapasztalataim alapján, és az, ami kint van, hát…szóval köszönő viszonyban sincs egymással, de erről majd később.
Aztán eljött az augusztus, és közeledett a lakásprojekt első lépése. El kellett adni az itteni pici, 35 nm-es Párkány utcai lakásunkat. Megmondom őszintén, itt már kicsit elfogott a para. Mi van, ha eladom és nem jön össze a kinti lakás? Mi van, ha eladom, és valami csalás áldozata leszek kint, mert elbénázom az egészet és bukunk mindent? Na jó, nem sorolom, de bevallom, itt megremegtem kicsit. Aztán végül mindig arra jutottam, fene a nagy optimizmusom, hogy bátorság nélkül nincs siker, szóval inkább arra koncentráljak, hogy ne szúrjak el semmit, végülis rengetegen vesznek külföldön lakást, miért pont nekem ne sikerülne?
Itt jött a képbe az én régi jó cimborám, Kata, aki ingatlanos, és mint kiderült, remek szakember. Nemcsak azért, mert régóta van a szakmában és mindent látott már, hanem azért is, mert csodálatosan kezeli az egyes emberi tényezőket. Komolyan, mint valami pszichológus. Egy ingatlan adás-vétel sokaknak megterhelő és félelmetes menet, hisz sokan életükben először adnak-vesznek, nagy értékről van szó, az egyetlen megtakarításukról. Ilyenkor minden bejátszik, a bizalmatlanság, a korábbi rossz tapasztalatok, amit kezelni kell, habitus, rugalmatlanság, ki milyen problémamegoldó. Bele is vágtunk, megbíztam Katát és bár nem reméltem, hogy ilyen szerencsém lesz, de a magas irányáron megajánlott lakásnak 4 nap múlva meg is volt az új gazdája, ráadásul licittel, azaz két vevő is licitált rá, úgyhogy a lehető legtöbbet hoztuk ki az eladásból. Persze azt hozzá kell tenni, hogy ez a tizenharmadik kerület még, és épp nem volt akkor a környéken hasonló tipusú lakás, én meg ráértem eladni, úgyhogy belefért, hogy magasabb áron próbálkozzunk. Ezúton is hála Katának, remekül levezényelt mindent, és ezúton is ajánlom őt nektek, ha ilyesmiben gondolkodtok.
Eladtuk tehát a lakást, a gépezet beindult, és kezdődhetett a buli. Azonnal írtam Krisztának, aki a következőt válaszolta:
“Oleeeeeee Gratulálok!!!!!! “
Szóval elkezdhettük, én pedig innentől már másra se bírtam gondolni, mint arra, hogy hamarosan újra láthatom ezt…
Folytköv, adiós!
