Az a csodálatos egy új ország megismerésében, hogy lehetőségünk lesz arra, hogy összehasonlítsuk a sajátunkkal. Na nem a túrista üzemmódról beszélek, hogy jobb-e a fagyi vagy erősebben süt-e a nap, (jó, a nap az fontos.) hanem arra, hogy hogyan is működi az élet, az adott helyen. Ezek a különbségek arra is rávilágítanak, hogy az adott országban milyen a szándék, a másikhoz való hozzáállás, milyen az alap attitűd.
Na de nem ködösítgetek, írok egy konkrét esetet. Szóval ugye megvettük a lakást január végén, majd miután meglepően gyorsan végigfutott a rendszeren, hogy mi lettünk a lakás új tulajdonosai, kaptunk egy nagyon kedves levelet a ház kezelőjétől, magyarán a közös képviselőtől, miszerint úgy tudják, mi vagyunk az új lakók, üdvözölnek és máris segítenek nekünk abban, hogy mi újság a házzal.
Elküldték a mobilos alkalmazásukat, egy részletes leírással, hogy mi mindenre lehet használni.
Már itt sikerült minket boldoggá tenniük, az itthoni házunk kezelőjének nincs appja, de még egy használható honlapja se. (2024-ben!) De oké, ettől még dolgozhatnak jól, ugye, ne legyünk már ilyen sznobok, végülis személyesen is becsattoghatunk hozzájuk, ha kiveszünk egy nap szabit. Sőt, postagalambot is küldhetünk.
Aztán könnyedén és gyorsan, pár másodperc töredéke alatt regisztráltunk és bent is voltunk a saját házunk történetében. Neki is álltunk turkálni a doksikban, meg ismerkedni a lehetőségekkel, amikor belebotlottunk egy számlába. Viccből rávágtuk, hogy biztos a medence takarító számlája. És nevetgéltünk. Azért nevetgéltünk, mert teljességgel elképzelhetetlennek tűnt, hogy ilyesmihez hozzáférjünk.
Aztán lefordítgattam a számlát és lőn. Jose Miguel számlája volt, aki a medencét takarította, a számlán részletezve, pontosan mit csinált és mennyiért. Felröhögtünk, aztán egy perc múlva meglepetten újra ránéztünk a számlára. Tényleg jól látjuk, ez maga a korrektség.
Nem szoktunk ugyanis hozzá, hogy az orrunkra kössék azt, amihez nekünk van a legtöbb közünk, történetesen, hogy mire megy el a ház, vagyis a mi pénzünk.
Elmondom, a mi házunkban mi van. Van egy közös képviselő, egy cég, akikről nem tudunk semmit, azt sem, hogy mire és mikor költenek, max ha felhívnám őket, talán. A közgyűlésekre már nem járunk, mert ordibálás a vége. A döntések, szakemberek szerződtetése úgy működik, hogy ki kivel van jóban és mindenki befoghatja.
Egyszer, még évekkel ezelőtt annyira jól álltam idegekkel és türelemmel, hogy én bátor, elmentem egy közgyűlésre, ahol épp át akartak vágni. Mindenféle versenyeztetés nélkül akartak egy elég nagy pénzzel járó feladatot rábízni egy cégre, akit csak a közös képviselő javasolt, és nyilván a legdrágább volt a szakik közül. Mire kértem, hogy megnézhessem, kik jelentkeztek még, és milyen ajánlatot adtak, amire berágott a közös képviselő és jegyzőkönyvbe vették, hogy akadékoskodom. Jegyzőkönyvbe, értitek. : D Feszkó volt, veszekedés, arrogancia.
Időnként felmerül, hogy vagyunk páran, akik leváltanák a bandát, de valahogy mintha be lennének ide betonozva, végül sosem sikerül eltávolítani őket, pedig pár évente előkerül a téma. Gondolom még mindig nem elég dühösek az emberek és csak várnak, hátha majd jobb lesz. Ismerős?
Szóval ezek után nyilván nem sok kedve van az embernek résztvenni a ház nemlétező közösségi életében.
Mi tehát innen indulunk, nem onnan, hogy app, meg letölthető számla. Mint amikor az ősember hirtelen megérkezik 2024-be és keresi a bunkósbotját, de csak egy apró, csillogó mobilja van. : D
Ez a dolog azért üti szíven egyébként az embert, mert ez jellemző itthon elég sok mindenre. Hogy nem átláthatóak a dolgok. Mert ugye akkor számonkérhetőek, következményekkel járhatnak és legfőképp nincs lehetőség a gyors meggazdagodásra.
Persze tudom, hogy biztos sokatoknál van hasonló átlátható ház, és remek együttműködés a közös képviselővel, láttok minden számlát, költséget, egyebet, de laktam én már máshol is, és egyik helyen sem láttam ilyen tiszta és egyszerű módját annak, hogy átlátható legyen a háznak nyújtott szolgáltatás, kezelés, és az én példám valószínűleg csak egy a száz közül, ahol ilyesmi van.
Spanyoléknál ugyanis nem az a cél, hogy téged homályban tartsanak, mert minél kevesebbet látsz, annál jobb, meg úgyis csak macerás az ügyfél, és majd mi azt jobban tudjuk, hanem az a cél, hogy világos és tiszta legyen a helyzet.
És itt kanyarodnék vissza a mondanivalóm lényegéhez, hogy íme a szándék. A tiszta és egyértelmű szándék, míg az egyik helyen a cél, hogy sötétben tapogatózz addig, míg hasra nem esel, a másik helyen meg felkapcsolják neked a villanyt és hoznak egy széket.
Ezek a kis eszméléseink elég triviálisnak tűnhetnek, és nyilván mindenre lehet példát és ellenpéldát is hozni, de az elmúlt időszakban ez már a sokadik ügyintézésünk, (víz, villany, biztosítás, stb…) és folyamatosan azt érezzük, hogy valahogy elképesztő különbségek vannak hozzáállásban.
Na szóval most már legalább tudom azt is, hogy a medence vízbeömlő szivárgásának javítását végezték a medencemotor dobozán belül, és a szivárgó 25 mm-es műanyag csatlakozót fém csatlakozóra cserélték. Valószínűleg az egész házban most mi vagyunk az egyetlenek, akik ezen álmélkodnak, de azért mi megköszönjük most Josénak a fáradságos munkát, minket, ősembereket ez most boldoggá tett. : ))
